A cukornád levének erjesztésével előállított alkoholos ital már az ókorban ismert volt, a 18. században pedig megjelent az első lepárlásos technológiával előállított változat. Abban az időben főként a Karib térségben vált kedvelt itallá a cukorgyártás melléktermékeként keletkező melaszból erjesztett rum, amely kiváló cserealapként is funkcionált abban az időben.
A matrózok és tengerészek által fogyasztott nedű később tölgyfahordókban érlelt, 37,5%-os alkoholtartalmú italként terjedt el világszerte és vált népszerű gasztronómiai összetevő mellett, a koktélok fő alapanyagává. A rum régiónként a különböző erjesztési eljárásoknak köszönhetően rendkívül sokféle változatban készült, és lett ismert az adott országra jellemző ízvilággal, karakterrel.
Fajtái a fehér, az arany és a barna rum, amiknek kialakulása a különböző érlelési folyamatoknak köszönhető. A fehér rum pár hónapig, üveg vagy acéltartályban érik, az arany rum néhány évig, a barna rum pedig akár tíz éven keresztül tölgyfahordóban érlelődve kapja jellegzetes, karakteres, fűszeres ízvilágát.